A felszínen minden rendben, de valójában…
2026. április 7.
Az állami fogászati alapellátás a statisztika szintjén stabilnak tűnik. Ez azonban egyáltalán nem jelent működési biztonságot. Az egész terület meglehetősen sok sebből vérzik. Például az asszisztens foglalkoztatása a praxis működésének alapfeltétele, a közterhekre viszont a fogorvosnak fejenként és havonta közel 100 ezer forintot saját zsebből kell fizetnie.
Krízishelyzet állt elő, az idén már túllépte az ezret a betöltetlen háziorvosi helyek száma, ezzel tömegek maradhatnak teljesen ellátatlanul – állapította meg Magyar Orvosi Kamara (MOK). A szervezet szerint, az elmúlt öt évben a betöltetlen praxisok száma megduplázódott. Összefoglaló szakmai anyagukban nem csak a háziorvosi rendszer anomáliára tértek ki. Külön fejezetet szántak az állami fogászat súlyos gondjaira.
Mint leírták, az állam által finanszírozott fogászati alapellátás országos struktúrája számosságában stabilnak tűnik, ugyanakkor működésében jelentős strukturális feszültségeket hordoz. A nyilvántartás szerint 2580 alapellátó fogászati praxis működik, ebből 1936 vegyes, 445 felnőtt és 199 gyermekpraxis. Az „Alapellátás” kategórián belül további 276 iskolai, ifjúsági és 357 ügyeleti ellátási forma is szerepel a listában, ami a rendszer komplexitását növeli.
A hivatalosan nyilvántartott 249 betöltetlen praxis (201 vegyes, 26 felnőtt, 22 gyermek) azonban nem tükrözi pontosan a valós helyzetet. A tartós helyettesítéssel működtetett körzetek formálisan betöltöttnek látszanak, miközben az ellátás folytonossága és minősége gyakran sérül. A statisztikai stabilitás tehát nem jelent működési biztonságot.
A jelenlegi finanszírozási struktúra az elemzés szerint nem követi a valós költségszinteket. A beavatkozások pontértéke és a pont forintértéke elmarad az anyagköltségek, az amortizáció és az infláció által meghatározott tényleges ráfordításoktól. Különösen a kistelepülési praxisok kerülnek nehéz helyzetbe, ahol az alacsonyabb betegforgalom miatt a bevétel gyakran még a bértámogatáson felüli működési költségeket sem fedezi.
Az eleve nem túl rózsás helyzetet pedig a kormány időközben még tovább rontotta. A bázisfinanszírozás megszüntetése ugyanis kiütötte a fix bevételi lábat, miközben a rendelő fenntartásával járó kötelezettségek változatlanok maradtak. Ez a rendszer a teljesítmény maximalizálása irányába tolja a praxisokat, ami torzító hatásokat eredményezhet, és közvetve hozzájárulhat a teljesítményjelentések validitási problémáihoz is.
Az orvosi bértámogatás számítási alapja továbbra is a 2023-as garantált bérminimumhoz kötődik, miközben 2026-ra a garantált bérminimum jelentősen emelkedett. Ez abszurd helyzetet eredményez: több évtizede közellátásban dolgozó fogorvosok bruttó bére alig haladja meg a bérminimum szintjét. Különösen figyelemre méltó, hogy a korábban hivatkozott „bérolló” – az orvosok és szakdolgozók közötti bérkülönbség – a pályakezdő orvosok esetében megfordult, és egyes esetekben a szakdolgozók jövedelme meghaladja a kezdő orvosokét. A bértámogatási rendszer automatikus, az aktuális garantált bérminimumhoz kötött korrekciója elengedhetetlen.
A bértámogatás, és az az alapján folyósított praxistámogatás összege a legmagasabb szakdolgozói fizetési kategóriában is közel százezer forinttal kevesebb (536664 forint) mint a szakdolgozóknak kötelezően fizetendő bruttó 547 ezer forintos bér közterheinek összege (618110 forint) Mivel pedig az asszisztens foglalkoztatása a praxis működésének alapfeltétele, ez a hiány közvetlenül veszélyezteti az ellátás stabilitását.
A fogászati praxisok rezsitámogatása évek óta elmarad a háziorvosi praxisokétól, jóllehet a fogászat lényegesen eszköz- és anyagigényesebb terület. Indokolt lenne a havi támogatás legalább a háziorvosi szintre történő emelése, vagy egy differenciált, a kezelőegységek számát és az infrastruktúrát figyelembe vevő modell kialakítása.
Az újabb kötelezettségek – például az amalgámszeparátor alkalmazása, az infekciókontroll miatt szükséges autokláv, illetve az eszközök kötelező felülvizsgálata – finanszírozási fedezet nélkül jelennek meg. Az eszköztámogatás újbóli bevezetése, a korábbi szabályozási logikához hasonlóan, elengedhetetlen lenne.
További gond, hogy az önkormányzatok és a praxisok közötti feladatmegosztás nem egységes. Egyes településeken az önkormányzat biztosítja az ingatlant, eszközöket és rezsit, máshol mindez a szolgáltató terhére esik. A feladat-ellátási szerződések egységesítése és a tényleges szolgáltatói státusz egyértelmű rögzítése jogbiztonsági és finanszírozási szempontból is szükséges. Az iparűzési adó önkormányzatonként eltérő szabályozása kiszámíthatatlan költségterhet jelent.
Szerző: B.Varga Judit
Címkék: egészség, egészségügy, Magyar Orvosi Kamara, MOK, fogorvos, fogászat, állami
Szinte teljesen megszűnt az állami fogászati ellátás
Fotó: clipart.com
Krízishelyzet állt elő, az idén már túllépte az ezret a betöltetlen háziorvosi helyek száma, ezzel tömegek maradhatnak teljesen ellátatlanul – állapította meg Magyar Orvosi Kamara (MOK). A szervezet szerint, az elmúlt öt évben a betöltetlen praxisok száma megduplázódott. Összefoglaló szakmai anyagukban nem csak a háziorvosi rendszer anomáliára tértek ki. Külön fejezetet szántak az állami fogászat súlyos gondjaira.
Mint leírták, az állam által finanszírozott fogászati alapellátás országos struktúrája számosságában stabilnak tűnik, ugyanakkor működésében jelentős strukturális feszültségeket hordoz. A nyilvántartás szerint 2580 alapellátó fogászati praxis működik, ebből 1936 vegyes, 445 felnőtt és 199 gyermekpraxis. Az „Alapellátás” kategórián belül további 276 iskolai, ifjúsági és 357 ügyeleti ellátási forma is szerepel a listában, ami a rendszer komplexitását növeli.
A hivatalosan nyilvántartott 249 betöltetlen praxis (201 vegyes, 26 felnőtt, 22 gyermek) azonban nem tükrözi pontosan a valós helyzetet. A tartós helyettesítéssel működtetett körzetek formálisan betöltöttnek látszanak, miközben az ellátás folytonossága és minősége gyakran sérül. A statisztikai stabilitás tehát nem jelent működési biztonságot.
Pénz, pénz, pénz
A jelenlegi finanszírozási struktúra az elemzés szerint nem követi a valós költségszinteket. A beavatkozások pontértéke és a pont forintértéke elmarad az anyagköltségek, az amortizáció és az infláció által meghatározott tényleges ráfordításoktól. Különösen a kistelepülési praxisok kerülnek nehéz helyzetbe, ahol az alacsonyabb betegforgalom miatt a bevétel gyakran még a bértámogatáson felüli működési költségeket sem fedezi.
Az eleve nem túl rózsás helyzetet pedig a kormány időközben még tovább rontotta. A bázisfinanszírozás megszüntetése ugyanis kiütötte a fix bevételi lábat, miközben a rendelő fenntartásával járó kötelezettségek változatlanok maradtak. Ez a rendszer a teljesítmény maximalizálása irányába tolja a praxisokat, ami torzító hatásokat eredményezhet, és közvetve hozzájárulhat a teljesítményjelentések validitási problémáihoz is.
Az orvosi bértámogatás számítási alapja továbbra is a 2023-as garantált bérminimumhoz kötődik, miközben 2026-ra a garantált bérminimum jelentősen emelkedett. Ez abszurd helyzetet eredményez: több évtizede közellátásban dolgozó fogorvosok bruttó bére alig haladja meg a bérminimum szintjét. Különösen figyelemre méltó, hogy a korábban hivatkozott „bérolló” – az orvosok és szakdolgozók közötti bérkülönbség – a pályakezdő orvosok esetében megfordult, és egyes esetekben a szakdolgozók jövedelme meghaladja a kezdő orvosokét. A bértámogatási rendszer automatikus, az aktuális garantált bérminimumhoz kötött korrekciója elengedhetetlen.
A bértámogatás, és az az alapján folyósított praxistámogatás összege a legmagasabb szakdolgozói fizetési kategóriában is közel százezer forinttal kevesebb (536664 forint) mint a szakdolgozóknak kötelezően fizetendő bruttó 547 ezer forintos bér közterheinek összege (618110 forint) Mivel pedig az asszisztens foglalkoztatása a praxis működésének alapfeltétele, ez a hiány közvetlenül veszélyezteti az ellátás stabilitását.
Nagy eszköz- és anyagigény
A fogászati praxisok rezsitámogatása évek óta elmarad a háziorvosi praxisokétól, jóllehet a fogászat lényegesen eszköz- és anyagigényesebb terület. Indokolt lenne a havi támogatás legalább a háziorvosi szintre történő emelése, vagy egy differenciált, a kezelőegységek számát és az infrastruktúrát figyelembe vevő modell kialakítása.
Az újabb kötelezettségek – például az amalgámszeparátor alkalmazása, az infekciókontroll miatt szükséges autokláv, illetve az eszközök kötelező felülvizsgálata – finanszírozási fedezet nélkül jelennek meg. Az eszköztámogatás újbóli bevezetése, a korábbi szabályozási logikához hasonlóan, elengedhetetlen lenne.
További gond, hogy az önkormányzatok és a praxisok közötti feladatmegosztás nem egységes. Egyes településeken az önkormányzat biztosítja az ingatlant, eszközöket és rezsit, máshol mindez a szolgáltató terhére esik. A feladat-ellátási szerződések egységesítése és a tényleges szolgáltatói státusz egyértelmű rögzítése jogbiztonsági és finanszírozási szempontból is szükséges. Az iparűzési adó önkormányzatonként eltérő szabályozása kiszámíthatatlan költségterhet jelent.
Szerző: B.Varga Judit
Címkék: egészség, egészségügy, Magyar Orvosi Kamara, MOK, fogorvos, fogászat, állami
